Öt hét a választásig

www.szabadsag.ro

Az alelnökjelöltek vitáját nézve eszembe jutott egyik középiskolai osztálytársnőm, akin feleléskor mindig jót szórakoztunk. Ha felszólították, talpraugrott, felöltött egy jellegzetes, kifejezéstelen arckifejezést, és monoton hangon elkezdte mondani. Mi pedig betűről betűre követhettük a könyvben.
Valahol mindig csodálkoztam a magolókon, ezeken a rendkívüli memóriájú embereken, akik képesek több oldalnyi szöveget szóról szóra megtanulni. Sajnos, amellett, hogy memóriájuk kitűnő, a legtöbben nagyon buták, az analitikus-szintetikus gondolkodásra képtelenek, hiszen az értelemszerű tanulás sokkal könnyebb és eredményesebb mint a magolás – feltéve, hogy valaki képes rá.
Sarah Palin rendkívüli magoló, memóriája döbbenetes. A vita első felében úgyszólván végig egy betanult szöveget hallottunk tőle, sajátságos széles mosolya kíséretében.
Teljesen mindegy volt, hogy amit mond, annak van-e köze vagy sem az éppen feltett kérdéshez. Egy-egy paragrafus végén megállt, majd az újabb kérdés után ugyanott folytatta, nem is tagadva, hogy nem a kérdésre válaszol.
A szomorú az, hogy csapnivaló teljesítménye nem sok McCain – Palin rajongót tántorított el. Egyrészt a szövege – betanult szövege – jól meg volt írva, azt tartalmazta, amit nagyon sok amerikai igencsak szeret hallani. Másrészt meg, akik kételkedtek képességeiben, azok ennél sokkal rosszabb teljesítményre, bakikra, súlyos hibákra számítottak.
Ellenfele, Joe Biden elkerülte a legnagyobb csapdát: bőbeszédű létére sikerült visszafogott hangnemben folytatnia a vitát, és ami a legfontosabb, nem alázta meg semmilyen formában sem Palint, amit sokan igen rossz néven vettek volna.
Aztán persze, jött a szaksajtó, és alaposan kivesézte az elhangzottakat.
Alapjában véve, el kell mondani, hogy a kampány, a vita hangneme teljesen más, mint amit Romániában lehet hallani. Amerikában a demokrácia hosszú története kiérlelt egy bizonyos fokú politikai kultúrát és egy annak megfelelő diskurzust.
Errefele a tipikus bukaresti politikust a szokásos anyázós stílusával pillanatok alatt lesöpörnék a pódiumról.
Itt elhangzanak a számok, a konkrét tervek, dátumok, törvénycikkelyek, összegek és százalékok, és ami még job: nem lehet halandzsázni.
A media azonnal mindent ellenőriz, minden adatot, állítást szakértői vizsgálatnak vet alá és közli: igaz, részben igaz, nem éppen igaz, vagy… sima hazugság.
Szeretném azt hinni, hogy ezek a nagyon komoly érvek végül döntő szerephez jutnak, mielőtt az amerikai polgárok leadják voksukat.
Mert van egy igencsak ijesztő perspektíva: az, hogy a megválasztott McCain viszonylag rövid idő után hirtelen meghal, és Sarah Palin lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
Attól pedig a jó Isten óvja és mentse meg ezt az országot, és az egész világot, mert az Ovális Irodában a magolás nem sokra vezet.
Egyelőre a felmérések azt mutatják, hogy nagyon sok amerikai nem értelmi, hanem érzelmi alapon dönt. Akinek Palin valamiért rokonszenves, annak mintha nem jutna el a tudatáig iszonyú butasága, tájékozatlansága, és a veszély, amit ez jelent.
Mind Obama, mind Biden rendkívül tanult ember, és azt hinnénk, kettejük szellemi fölénye meggyőzően hat, ha a másik oldalon csak a McCain szürkeállománya ellensúlyozza azt. De sajnos nem így van. Elég szomorú tény, de tény: az átlagos amerikai büszke átlagosságára. Arra, hogy nem tartozik az elithez, hogy nem a Harvardon végzett, hogy nem vitte túl sokra az életben. És ebben az összefüggésben Obama elit gondolkodása, tanultsága és stílusa kimondottan ellenszenves nekik. Másrészt, Biden akkora tapasztalattal rendelkezik, amekkorával kevesen, ennek viszont mostanában elég negative csengése van, még akkor is, ha tapasztalatával kellőképpen ellensúlyozza Obama politikai zöldfülűségét.
Sokan szeretnék ugyanis, ha a jelenlegi, becsontosodott washingtoni elit eltűnne már a porondról, és Biden elég régóta koptatja a szenátusi foteleket.
A gazdasági válság egyelőre a demokraták malmára hajtja a vizet, még akkor is, ha az átlagos amerikai polgár nem nagyon érzi a hatását: a benzin nem drágább, az árak nem igazán nőttek, a munkahelyek számának csökkenése is csak az utóbbi egy-két év tempóját követi.
Pánikhangulat viszont van, és az üzleti szféra, a részvényesek, a tőzsdebárók alaposan megizzadtak az elmúlt két hétben.
A választásokig még öt hét van, a felmérésekben Obamaék pár százalékkal vezetnek, előnyük lassan nő.
Persze, a felmérések nem feltétlenül egyeznek azzal, ahogyan az urnáknál döntenek majd a polgárok: rendkívüli tesztje lesz ez mindenféle toleranciának: aki a kérdező riporternek azt mondja, hogy szívesen szavazna egy színesbőrű elnökre, vajon a szavazófülkében is úgy gondolkodik?Majd elválik…