www.szabadsag.ro
Érdekes játékról beszélünk: adott egy fogyasztói életmódra épülő ország – jelenleg gazdasági mélyrepülésben, és egy egész sereg megold(hat)atlan gonddal küszködve. Adott egy elnökválasztás, amelyben az egyik jelölt kiszámíthatóan rossz, a másik kiszámíthatatlanul szimpatikus.
Tessék szavazni.
Az elmúlt hetek szépen érzékeltették, milyen festői interlúdiumokkal, hirtelen kanyarokkal tarkított ez a rulettjáték.
A republikánusok aggastyánkorú elnökjelöltje úgy gondolta, hogy az alelnöki pozícióba valaki fiatalt és érdekest kellene javasolnia. Előszedte Sarah Palint, aki ha semmi másnak nem, ennek a két kritériumnak tökéletesen megfelelt.
Egy álló hétig a csapból is Palin folyt, Amerikában nehéz volt úgy bekapcsolni a tévét, hogy ne őt lássuk, amint két gúnyos mondata között a fogsorát nyalogatja.
A média és a szórakoztatóipar iszonyúan gyorsan reagált: napok alatt megjelentek a Palin-babák, a humoristák maradéktalanul feldolgozták szavait, az optikusok meg hatalmas plakátokkal hirdették: van Palin-szemüvegünk!
Aztán amint az érdekessége elmúlt, a Palin-lufi lefújódott, két napja alig látni őt. Kezd viszont megjelenni a képernyőkön ellenfele, az eddig úgyszólván láthatatlan Joe Biden.
Mindennek a tetejébe, beütött egy gazdasági káosz, több pénzintézet csődöt mondott, további néhány alatt inog a talaj. Obama csapata üti is rendesen a vasat: íme hova vezet a republikánus kormányzás!
Lassan az is várható, hogy az egymagában kampányoló kvázi-amatőr politikusnak számító Palin beszédei, tömegtalálkozói során elereszt majd egy-két kapitális butaságot is.
Lehet, hogy nem túl tisztességes ez így részemről, de csendben remélem, hogy ez a tendencia marad továbbra is, és a felmérésekben látható 45 – 45 százalékos holtverseny lassan elbillen Obama javára.
Elmondom mi zavar a republikánus duóban.
Sarah Palin egyvalamiben nagyon hasonlít Obamára: mindketten olyan emberi jelenségek, amilyenek csak Amerikában lehetségesek.
Obama kenyai muzulmán apától és fehér anyától származó, Indonézia és Hawaii között gyerekeskedő, tinédzserként lázadó jogi zseni, aki fiatal harvardi végzősként jól fizető kényelmes állások helyett kényelmetlen, kevés pénzzel járó közösségszolgálatra adta fejét.
Ilyen sem Európában, sem másutt nincs.
Sarah Palin konzervatív keresztény, öt gyerek anyja, katolikus-pünkösdi-szabad keresztény vallásos háttérrel, karrierista, szépségkirálynő, tehetséges kosárabdázó, szenvedélyes vadász, politikus.
Ilyen sincs sem Európában, sem másutt.
Viszont ha Obama, mint furcsaság nem sugall negatívumokat, Palin elgondolkoztató.
Nehezen fér be ugyanis a józan ész kereteibe, hogy valaki szentnek tartja az életet, olyannyira, hogy orvosi tanács ellenére is megszüli ötödik, Down-kóros gyerekét, de ugyanakkor szerelmes a lőfegyverekbe, szarvasra vadászik, büszke arra, hogy első nyulát tízévesen lőtte.
Még akkor is, ha a vadászat Alaskában kötelező hagyománynak számít.
Nehezen elképzelhető, hogy valaki meggyőződéses keresztény, konzervatív elveket vall, de ugyanakkor tetemeken átgázolva építi karrierjét, könyörtelenül eltávolítva mindazokat, akik útjában állnak, vagy nem helyeslik elképzeléseit. Nekem ez azt sugallja: Palin nem gondolja végig a saját meggyőződéseit, elveit divatok-hagyományok-közösségi elvárások alapján alakítja. Ha egy-két dolgot következetesen átgondolna, hamar rájönne, hogy következetlen, hogy gondolatai, elvei és életstílusa több ponton ütköznek.
Mi több, Palin tájékozatlan. Az amerikai kommentátorok zöme igyekezett jelentéktelennek minősíteni azt a tényt, hogy fogalma sincs arról, mi a Bush-doktrína. Úgy érveltek: az amerikaiak zöme úgyszintén nem tudja azt.
Ezzel akár egyet is értenék, de hadd folyamodjak egy analógiához: ha a kolozsvári utcákon találomra megállított személyek zöme nem tudja, mi az, hogy cisz-moll, nem gond. De ha egy zenész nem tudja ugyanezt, az már baj. Hasonlóképpen, egy politikus – alelnökjelölt! - is bajban van, ha nem tudja mi a Bush-doktrína.
John McCaint tisztességes, jóhiszemű embernek tartom, aki valóban hisz abban, amit hirdet: jellegzetes republikánus program, konzervatív értékek stb. Ahogy Obama mondaná: újabb Bush-mandátum.
Csupán egy gond van vele: a temperamentuma.
Tessék csak megfigyelni a testbeszédét, azokat a hirtelen lökő, eltaszító mozdulatokat.
Úgy gondolom, Amerika nagyon rossz lóra tesz, ha a Fehér Házat egy impulzív aggastyánra és egy mesésen tájékozatlan, gátlástalanul karrierista nőre bízza.
Apropó nő: nem pejoratív szándékkal említem Sarah Palin nemét, de muszáj megemlítenem valamit: Amerika egyik jellegzetessége, hogy a nemi-faji stb. jogok lassan változnak pozitív irányba (bár legalább változnak!), viszont annyit beszélnek azokról, hogy a külső szemlélő csömört kap tőle.
Palin kapcsán a nőkről, női jogokról annyi kerekasztal, monológ és szakértés folyt az elmúlt napokban, hogy az ember azt hinné, Amerika egy szexuálisan szegregált társadalom, ahol a nők külön fajt képeznek, holott erről szó sincs.
Visszatérve a kampányra: az alapgondolatokat mindkét fél lefektette, szinte minden területen, viszont egyelőre kevés szó esett a részletekről, a konkrét megvalósítás módozatairól. Valahol érthető, hiszen minél később fedik fel a változtatás módszertanát, annál kevésbé valószínű, hogy esetleg visszakozni, gyökeresen változtatni kell azon, ha a körülmények úgy alakulnak (például beüt egy gazdasági válság). A média viszont lassan kezdi követelni azokat a bizonyos részleteket, mert amíg azok hiányoznak, úgyszólván meddő vita folyik, amelyben mindkét fél mantraszerűen ismételgeti a maga szólamait.
Addig nincs esély értelmes, megfontolt döntésre, komoly érvek hiányában, pusztán szimpátiára, vélekedésekre alapozva szavazni nem józan választás, hanem hazárdjáték, amerikai rulett.
