New York felé félúton...

Először is BUÉK minden jóravaló embernek!
Mostan akkor elmesélem, hogy mitől lett nekem...
Na nem, ezt már túl sokan használták. Inkább arról mesélek, miért nem láttuk New Yorkot karácsony előtt egy héttel.

Előzmények

Bostonba készültünk sógornőmékhez, Erzsóékhoz az ünnepekre. A terv az volt, hogy karácsony előtt egy héttel beugrunk két napra New Yorkba. Indulás előtt egy héttel ajándékvásárlás, ilyesmi. A Grape road-on, egy könyvüzlet előtt álltunk a parkolóban. Hideg szél, apró szemű csípős eső, vaksötét... gyerünk gyorsan.
Az első és a hátsó ablakon úgy-ahogy láttam, az oldalsók teljesen bepárásodtak, ahogy beültünk a kocsiba. Kulcs, lámpák, sebesség, kormány, helyben fordulok az üres parkolóban...
BEEEEEEEEENNNNNNGGGGGG !!!!!!!!!!!!!!
A villanyoszlopot akkor láttam meg, amikor nekimentem.
Kiszállás, kárfelmérés... hát... az ütköző repedt és nagyon görbe, de semmi se folyik a kocsiból, nem gőzölög, nem füstöl, nem sziszeg.
Szerencsére itt az államnak nincs üldözési mániája, nem kell minden koccanással rendőrt látogatni, senki se törődik azzal, hogy hol és hogyan törted össze a saját kocsidat.
Másnap bádogost keresek. Kiderül, hogy vagy ütközőt cserélek, vagy hagyom úgy, ahogy van. Leesni nem fog, Bostonig kibírja.

Események

Ezzel a részével nem is volt gond. A Honda simán elgurult Mishawaka (IN)-tól Palmerig (MA), ahol Erzsó férjének, Pete-nek a szülei laknak.
New York fele félúton azonban - pontosabban New Havennél kemény dugóba akadtunk. Négy sávon centinként araszoltunk,. amikor hirtelen erős kerregő hang közölte, hogy baj van a kocsival. Gurulni gurult, csak az a kerregés...
Pete tippje az volt, hogy egy szíj szabadult el. Nem részletezem, hogyan húztunk le New Havenbe egy kajáldába, hogyan telefonáltuk körbe akit csak lehetett.
A próféciák vészesek voltak: ha a szíj szabadult el, akkor hamarosan szétesik minden, stb.
Aztán Pete egyik mérnök havere ráhümmögött a valóságra: valószínűleg az ütközésnél begörbült a hűtő, és most hozzáér a ventillátorhoz.
Az első útbaeső szerelő megerősítette Ben diagnózisát.
Visszafordultunk.
A visszaúton elszabadultak az események. Kerregés többé nem volt, hiszen a sima forgalomban a ventillátor nem kapcsolt be. Ellenben egyszer csak jelzőlámpák nélkül maradtunk, aztán valaki szólt, hogy a földön húzzuk az első sárhányó gumi belsejét...
Kezdtünk izgulni, hogy hazaérünk-e egy darabban...
Palmerben megbütykölték a járgányt, a jelzőlámpa csak azért nem működött, mert kiégett a biztosíték.

Utózmányok

Az új év első hétvégéjén hazajöttünk. Útközben még négyszer kiégett a biztosíték, és hiába vásároltam egy csomaggal Buffalo (NY)-ban, kezdtem kifogyni a tartalékból.
Eszembe jutott, hogy mindjárt jön Cleveland (OH). Ott meg százszor eltér az autópálya, egyesül, szétválik, párszáz méterenként sávot kell váltani, stb. Jelzőlámpák nélkül ez öngyilkosság.
Szerelőt kerestem, és viszonylag hamar találtam is.
Az történt, hogy az ütközésnél, a jobboldali jelzőlámpa egyik szeme kiesett (nem nagy gond, van másik...), de a szálak ottmaradtak, és valahányszor összeértek...
Miután a szálakat leragasztották, gondtalan és sima utunk volt hazáig.
Tanulság: bármilyen pici gond van, apró koccanás, ne hidd el, hogy nincs gond a kocsival, amíg egy szaki meg nem nézte. Sőt, előfordulhat, hogy még azután is tartogat meglepetéseket...